Negyvenévesen sem áll le: megvan a 17. klubja a magyar futball nagy vándorának, aki Finnországból adott interjút a Mandinernek

Vadócz Krisztián ígéri: lesz még egy-két külföldi klub a karrierjében.

Fiola Attila napra pontosan négy évvel tette hihetetlenül büszkévé Magyarországot.
2021. június 19-én megtelt a Puskás Aréna, ráadásul egy labdarúgó Európa-bajnoki csoportmérkőzésre. Marco Rossi szövetségi kapitány magyar válogatottja az éppen akkor aktuális világbajnok, toronymagas favorit franciákkal találkozott a 2. fordulóban.
Ezen a kánikulai délutánon (3 órás meccs volt) több dolognak is nagyon örültünk mi, akik átélhettük azt a meccset a helyszínen. Egyrészt annak, hogy sikerült jegyhez jutnunk, másrészt hogy egy Eb-mérkőzést láthatunk itthon, az akkoriban szinte vadi új Puskásban. Mivel a koronavírus-járvány utáni évben jártunk, az is hatalmas boldogságot okozott, hogy a tornát egyáltalán megrendezték, ráadásul szurkolók előtt, nálunk teljes kapacitással.
Aztán, ami az első félidő hosszabbításában történt, az maga a máig felfoghatatlan csoda.
Bal oldalt Fiola, át kell venni. Egyből a fejes Sallai felé, és mehet Fiola, és Fiola kapura tör, kapura tör, Fityóóó, góóóóóól! Góóóóól! Fiola Attila góljával vezetünk a világbajnok ellen!”
– ezekkel a szavakkal, üvöltve, többször elcsukló hangon kommentálta Hajdú B. István a találatot az M4 Sporton.
A stadionban pedig mindenki megőrült. Szó szerint.
Mivel a gól közvetlenül a szünet előtt született, egészen szürreális jelenetek alakultak ki a lelátók mögött: az emberek a büféknél és a mellékhelységeknél sorban állva nem a várakozási idő miatt bosszankodtak, hanem egymás nyakába kapaszkodva énekeltek, ugráltak, táncoltak. Nem számított, ismered-e a melletted állót, csak az, ő is viseli a trikolór színeit. Láttad rajta, hogy ugyanolyan boldog, mint te, láttad rajta, hogy abban a pillanatban ugyanolyan büszke magyar, mint te.
Az a röpke negyedóra, ami eltelt a második félidő kezdetéig, kitörölhetetlen emlék marad mindenkinek, aki átélte ott – és valószínűleg hasonlóban soha többet nem lesz része. Ünnepelni ráadásul a mérkőzés után is lehetett, hiszen bár egyenlítetek a franciák, az 1–1-es döntetlen még mindig elképesztő eredménynek számított a világbajnok ellen – ennyire nagyon büszke magyarnak nem minden nap érezheti magát az ember.
Csak reménykedni tudunk abban, hogy egy év múlva a világbajnokságon is átélhetünk hasonlót – igaz, az nem Budapesten lesz, és valószínűleg nem 50 ezer magyar közös ünneplése várható.
De persze a vb-re először még valahogy ki is kéne jutni…
Fotó: Dmitriy Golubovich / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP